Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a könyv béli időkben. Mindig úgy fognak állni. Az emlékeink képei akkor sem változnak, ha csak olvasmány élményeink táplálják őket. Minden farakás egy erőd, bárhol is legyen. Mindegyik tetején ül egy Nemecsek és várja Ács Ferit. Nem rág gittet, mert a hősök nem rágnak. Nekik nem kell. Átlesek a rakások között, hogy jön e a Janó pipázva. Jönnie kell, érzem a dohány szagát, de a Janó képe már kikopott a fejemből. Pedig biztosan ott van.

Golyózók, a régi grund fiai

Mióta a Práter utcai iskola elé örökre letáboroztak a fiúk, sokszor kerülök arra hazafelé. Ritkán gurítok velük, de mindig bólintok. Nem igazán vesznek észre, de semmi gond. Tudom milyen a golyózás. Figyelni kell, nincs idő arra sétálgatóknak köszöngetni. Egyébként is. Már ott állnak a Pásztorok. Nem tudni mikor csapnak le újra. Nézem a szétlőtt falakat, a forradalom nyomait. Egyszer én is lehetek hős. Erőt veszek magamon. Körül nézek nem jön e valaki, és a Pásztorokhoz lépek. Sokkal kisebbek mint én. A szörnyek mindig sokkal kisebbek, ha mersz közel menni hozzájuk. A félelem szörnyetegeit is csak a képzeletünk rajzolja olyan nagyra. Közel állok hozzájuk. Egyikük a falat támasztja megpaskolom az arcát, a másik mozdul, de a vállára teszem a kezem. Valami jeges mozdulatlanság áll be körülöttünk. Nem szólunk, de értjük egymást. Ma elmarad az einstand.

Gurítok párat a fiúkkal, sokkal ügyesebbek nálam. a regényhősök előnnyel indulnak. Elsősorban uralják a gravitációt és a súrlódást. Erről sajnos nem beszélhetek. Feri bácsi kérte. Szerzői jogos és miegymás. Nagyszerű délután volt. Alig várom, hogy leírjam nektek.

Nemecsek után a legnagyobb hős

Pont így érzem magam. Ernő bátor volt, és törékeny alakja ma is úgy áll előttünk, mint aki legyőzte a félelmet. Nem tudom honnan vettem a bátorságot, hogy a Pásztorok bronz barna színe elé mertem állni, de megtettem, és ez jó. Hányszor voltatok az életben Nemecsek Ernők, azok akik mertek. Minden hős egy fejlődési folyamaton megy át, ő se volt mindig hős, ahogy a kis Nemecsek sem. Sokszor a pillanat szülöttei a hősök. Lehet, hogy az egész nem tart egy villanásnyi időnél tovább, és akkor kell dönteni. Ki mit lát ezen a képen. Milyen gondolatokat elevenít meg a képzeletbeli vásznatokon ez montázs?

grund

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: