Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06
hawthorne

A Hawthorne – effektusról a gangvégen.

Csütörtöki Hawthorne – effektusok

 

Nyitva az ablak, a hűvös levegő áramlik befelé. Ott ülök szemben az áramlattal, és mint kerge birkákat terelem össze a gondolataimat. Hawthorne- effektus. Jézusom megint mit találtam ki? Nem én voltam, csak írok róla. Érdekel ez bárkit? Hallom ahogy  a körút morog a Pál utca felől, idáig fut a morajlása, mint egy dühös Nemecsek, abban a szűk kis utcában és mászik fel  a falakon, be az ablakon. Egy ajtó nyílik valahol. A gangvég felől hallom az ismerős csoszogást, Rozovics néni közeleg. Megáll az ablak előtt, és fülel. A függönyön át jól látom ahogy kócos fürtök lógnak ki az amúgy rendezett, feltűzött kontyából.Valamikor igazi úrilány volt, és ezt sem tudták lehámozni róla az évek. Gyerekkorom óta ismerem, mint a ház legtöbb lakóját. Innen csak “végleg” költöznek el az  emberek, így kerül be egy-két fiatal akiknek nem mindig megy könnyen felvenni a ház ritmusát, ami hol tangó, hol meg Walzer. 

napot Rozovics néni – szólok ki neki, mert tudom, hogy arra vár. Mindig arra vár.

– Jó napot Zolkó, maga már megint kalimpál azon a gépen?

– Cikket írok Hortenzia néni, egy nagyon komoly témában.

Kacagás hallatszik, olyan igazi gurgulázó nevetés, amit leginkább csak a kisgyerekek tudnak produkálni.

– Bocsánat – szólal meg kisvártatva – Mi a téma, Tiktok vagy Covid?

– Egyik sem, a  Hawthorne – effektusról írok.

Azt eszik vagy isszák? 

 

Hawthorne első találkozása Hortenziával

 

Már az ablakban könyököl,a kora ellenére az arca szép,nem látszik megtörtnek, pedig tudom, hogy küzdelmes élet van mögötte. Sokszor gondolkodom rajta, hogy miből fakadhat az a hihetetlenül erős, és múlhatatlan optimizmusa, amit minden alkalommal amikor beszélek vele rám is rámragaszt. Most a függöny alatt bedugva fejét mondja:

– Meséljen, ha nem hosszú, majd mondok véleményt is. Szigorú leszek magával ígérem.

Mivel mindig ez történik, ha nyitott ablaknál dolgozom, már meg sem lepődöm, és egyébként is szeretem az idős embereket, sokat tanultam tőlük. Egy mosollyal jelzem, hogy áll az alku és belekezdek a történetbe.

– Még nem értem a végére, de ami kész azt felolvasom.

– Rajta-rajta – mondja biztatóan, és int a kezével megerősítve a szavait.

A „Hawthorne-effektus” kifejezést egy Landsberger nevű muki találta ki 1950-ben. Landsberger elemezte azokat a kísérleteket, amelyeket 1924 és 1932 között végeztek a Hawthorne Works-nél, egy Chicago mellett található Western Electric gyárban. 

– Mi az, hogy “muki”? – vág közbe összehúzott szemmel – Na jól van folytassa, maguk fiatalok már csak így… , ezt nehogy benne hagyja ám… egy komoly cikkben.

A gyár megbízta a kutatókat egy tanulmányt készítésével annak megállapítására, hogy a dolgozók hatékonyabbak lennének-e magasabb vagy alacsonyabb fényviszonyok mellett. 

 

Kapitalisták vagy kommunisták

 

– Biztos az árammal akartak spórolni édes fiam! – vágott közbe ismét. Ezek a vadkapitalisták igen jó kommunisták lettek volna, ha ide születnek.

– Tessék várni, még nincs vége!

A kutatók észrevették, hogy a munkavállalók termelékenysége javult a vizsgálat megkezdésekor, és leesett, amikor véget ért. Ebből végül arra következtettek,hogy a termelékenység növekedés annak következménye, hogy a dolgozók tudják, hogy megfigyelik őket.

– Persze, hogy tudják , nem hülyék az emberek. Azt mondja meg nekem, hogy ez mire  jó? 

– Termelékenység, teljesítmény növelés – válaszolom. határozottan.

– Kizsákmányolás? – kérdezi komoly arccal, és mintha valami kis tűz gyulladna a szemében.

Ezen kicsit elgondolkodom, de már integet, hogy folytassam.

A kísérletet, azóta már többször több formában megismételték, mindig ugyanazt az eredményt kapták. Vizsgálták továbbá a szünetek és pénzbeli ösztönzés hatásait is a termelékenység vonatkozásában, továbbá a társadalmi kapcsolatokat. Ezek fényében vizsgálták a munkával kapcsolatos elégedettségüket és annak hatását a termelékenységre.

A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a munkások teljesítményére nagyobb mértékben hatott a szociális státuszuk a szervezeten belül, mint maga a hozzáértésük.
Csoportos környezetben dolgozva senki sem szeretné, ha éppen ő húzná le a csapata teljesítményét, ezért extra erőfeszítést téve mutatja be hozzáértését.

 

A jó vezetők így csinálják

 

Fentiekből jól látszik, hogy az eredmény szempontjából mindegy,hogy a főnök figyel vagy mi választjuk ezt a módszert a motivációnk és a teljesítményünk fokozására. Végső soron mindkét esetbe eljutunk az ember két veleszületett vágyához amik a mások általi elfogadás, és helyeslés.

Az egyik legfontosabb felismerés mindenképpen az volt, hogy a dolgozók kapcsolatának minősége a vezetőkkel fokozottan hat a teljesítményükre. Ezért a vállalati kultúra az egyik sarokköve a sikernek. Ezt pedig sok cégnél, még a nagyoknál is elfelejtik.

– Ez aztán tényleg komoly vizsgálat lehetett – mondja beszélgetőtársam tágra nyílt  szemekkel. Tudja , a mi időnkben itthon is volt mindenféle kutatás, jött is az ötlet A Szovjetunióból, a sztahanovizmus, verseny lett a munka. Ebbe most nem megyek bele. Tessék folytatni!

– Igazából eddig van megírva. Tovább nem jutottam.

– Akkor én most leballagok a közértbe, van fél órája befejezni amíg visszaérek fiatalember. Ha gondja van az időbeosztással én megoldom magának.

– Hiszen Hortenzia néni már az Elemérünk számonkérő haverja.

– Hogy tetszett mondani? Haver? Én az Elemérnek?

Most én kacagtam, de nem tudtam ezt hogyan fogom elmagyarázni.

– Nemrég egy cikket írtam a számonkérhetőség jelentőségéről , és éppen így mint most nyitva volt az ablak. A jó Elemér akkor slattyogott hazafelé magácska meg megkérdezte, hogy aznap is megvolt-e az öt sör műszak után. No ez a számonkérő haverság, ha nem is pontosan így működik.

– Akkor én több lakónak vagyok itt haverja mint bárki más – nevetett, és már indult is – Jövök ám hamar, addig maga csak dolgozzon kis Pulitzer.

 

A Hawthorne szimpi lesz

 

Már el is tűnt a kis lakása irányába, de hamarosan jött is visszafelé dúdolászva maga mögött húzva azt a kis kerekeken guruló bevásárló alkalmatosságot amire egy régi BKV-s busz, alumíniumból készült “Ikarusz” felirata volt felvarrva. A bolhapiacon vette, és nagyon büszke volt rá, hogy nyugdíjas létére egy buszt is el tud vezetni.

Ittam egy pohár vizet és gyorsan hozzáláttam összeszedni a cikk hátralévő részéhez szükséges jegyzeteimet. Onnan akarom folytatni, hogy vajon mi lehet a gyakorlati haszna ennek az effektusnak, és hogyan tudnánk pozitív céllal használni a saját fejlődésünk érdekében.

Első körben rá kellett jönnöm, hogy számtalanszor teljesítek túl bizonyos szituációkban , főleg olyan esetekben ahol tudom, hogy fokozott figyelemnek vagyok kitéve. Ez pedig fókuszálttá tesz és növeli a teljesítményem. Emlékszem hogy milyen lendülettel készültem állásinterjúkra, hiszen tudtam,hogy ki fogják elemezni a válaszokat, Ugyanilyen fokozottan figyeltem a ruha kiválasztásra, mert biztos voltam benne, hogy az is számít, és észre fogják venni. Azaz az effektusnak megfelelően valóban kihoztam magamból a maximumot , hiszen tudtam,hogy megfigyelnek és az összbenyomás alapján fognak dönteni. Azaz itt már egy pozitív értékelést tudok adni az effektusnak.

 

A mesterelme működése

 

Aztán ott vannak a mastermind csoportok, ahol hasonló célokkal rendelkező vagy hasonló érdeklődésű emberek vannak jelen, és kölcsönösen motiválttá tesz az, hogy a többiek figyelnek, elemeznek és reagálnak arra amit teszek vagy mondok. Nem szeretném, ha csak néma sülthal benyomását tenném, ezért megpróbálok minél aktívabb lenni, és kihozni a legtöbbet magamból a csoporton belül. Hogy mi értelme egy ilyen csoportnak? A kölcsönös motiváció, új ötletek felvetése és megvizsgálása. A végső cél pedig az, hogy az eredmény nagyobb legyen mint a részek összessége, azaz együtt előbbre jussunk, mint amire külön-külön képesek lettünk volna. Így egy újabb pontot jóvá tudok írni a mi kis Hawthorne- effektusunknak, és még nincs vége.

 

A jó vezető hallgatni tanul

 

A vizsgált dolgozók eredményeiből kitűnt, hogy mekkora jelentősége van a vállalati kultúrán belül a tudatos/aktív hallgatásnak. Kiderült ugyanis, hogy a dolgozók teljesítménye azzal is drámai módon fokozható, ha úgy érzik, hogy meghallgatják őket . Egyszerűen többet termelnek, ha a vezetőik meghallgatják az ötleteiket , és értékelik a pozitív hozzáállásukat. Úgy tűnik ,hogy az embereket érzelmi tényezők mint a “figyelnek rám” vagy a “csapat elfogadott tagja vagyok”, sokkal jobban motiválják, mint a siker egyéb lehetséges jutalmai. Fontos tehát,hogy az alkalmazottak érezzék hogy értékelik a véleményüket és az ötleteiket. Ha nincsenek is anyagi forrásai egy cégnek pénz alapú motivációra, a dolgozók meghallgatásával és megbecsülésével ilyen egyszerű módon tudják növelni a teljesítményt. Újabb pont a jó oldalnak.

 

Az elszámoltató/számonkérő haver ismét felbukkan

 

Eszembe jutott, hogy mikor először hallottam a Hawthorne – effektusról az pont az számonkérő haver kapcsán volt. Hiszen ott is arról van szó, hogy tudod, hogy a haverod figyel rád, és elszámoltat,hogy elvégezted-e a kitűzött feladatokat. Számít rád, hogy a te sikereid az övéi is lesznek és fordítva. A kölcsönös motiváció kiaknázása az ilyen partnerség egyik előnye.

 

Visszatért a szomszédom és az életkedvem

 

Kopogást hallottam az ablakpárkányon. Rozovics néni érkezett vissza a vásárlásból.

– Jöjjön ki a gangra fiatalember, főzök egy kávét itt megisszuk a végeken. Közben kiértékeljük a külcsín és a belbecs vonatkozásában amit alkotott. Ezidáig érdekes volt és nem untatott. Hozza azt a masinát magával!

Felvettem a cipőmet és egy inget húztam fel a farmerhez – adjuk meg a módját gondoltam, és mintha tetten értem volna magamon a Hawthorne – effektust. Hortenzia néni még nem volt sehol, így leültem a gangvégen a kis asztal mellé. Hamarosan meg is jött a kávéval.

– No sikerült e befejezni ezt a hótúró effektusos  írást? – nagyot kacagott és én is elmosolyodtam.

– Tudja Zolkókám én már mindent magyarítok és memória fogasra akasztok. Kicsit szalajt már az ékszíj idebent – megkopogtatja a fejét és nagyot kortyol a kávéba.

– Úgy gondolom elégedett lehetek az eredménnyel. Tessék figyelni, olvasom.

 

Beszéljünk százalékokról a kutatások alapján

 

Az, hogy van egy ötleted, az magában még nem juttat el sehová – Kell, hogy legyen egy terved a célod mellé.
Álmod van vagy célod? Ugyanis ha tudatosan döntesz a célod elérése érdekében, akkor a megvalósulás esélye 10%-ról 25%-ra nő. Ne csak álmodozz! Döntsd el, és csináld!
Ha komoly tervvé kovácsolod mondjuk egy S.M.A.R.T. tervezéssel (erről is írok majd hamarosan) akkor már 50% lesz az esélye, hogy eléred a célt.
Abban az esetben, ha bejelented a célod akár egy embernek, vagy egy közösségnek, azaz előttük kimondod, hogy el fogod érni azt a bizonyos célt akkor 65% -ra nő az esély.
Abban az esetben pedig ha a haveroddal rendszeresen és kölcsönösen elszámoltatjátok egymást a célok felé tett lépésekről 95% az esélye annak, hogy sikeresek lesztek a célotokat illetően. Hát nem nagyszerű? 

– Nekem úgy tűnik, hogy nagyszerű. Sosem hittem volna, hogy én ilyen elszámoltató vagyok valójában.
Miért hagyja ott a szemetet a szelektív mellett?
Miért vizelteti a kutyát a kapualjban?
Ez a virág mikor kapott vizet utoljára? No és persze Elemér és a sörök. Most már értem – huncut vigyorral integet, hogy folytassam.

 

Tanárok és diákok


A tanulás folyamatában és a tanár-diák viszonyban is számít, ha a diák tudja,hogy a tanár figyeli. Az nem mindegy, hogy milyen szándékkal teszi ezt. Ha a diákban tudatosul, hogy a tanár partner, aki segíti a megértésben és azért figyeli, hogy tudja hol lépjen be a folyamatba mint segítő ,akkor az az egész folyamatot bizalommal hatja át. Ha a tanár csak azért figyel, hogy rajtakapja a diákot, akkor az effektus elveszti az igazi erejét ,hat ugyan a diákra a tudat,hogy figyelik, és ettől jobban teljesíthet, de az előző relációhoz képest itt nincs meg a bizalom és a segítő szerep sem érvényesül, ezért kisebb lesz az elérhető eredmény is.

– Ugye tudja, hogy én a Práter utcában tanítottam? – kérdi ismét, és közben szemmel látható ahogy kihúzza magát, és a testtartása mellé megváltozik a hanghordozása is.

– Természetesen tudom, apám mesélt azokról az irodalom órákról.

– No és mit?

– Azt, hogy lementek a Dunapartra és a rakparton ülve tanított nekik József Attilát, mezítláb lógatták a lábukat a vízbe.

– Ez tényleg így volt, és amit olvasott azt helyesen írták le. Nekem minden gyerek egy feladat volt, egy cél, és nem egy munkadarab. Sosem bukott senki, Minden nehézséggel amit közösen oldottunk meg megerősödtünk. Nagyobb szabadsága volt akkor a tanárnak is és a diáknak is. No de ami elmúlt, az elmúlt…Lássuk a befejezést!

 

Fecó már a győztesekkel lóg

 

Fentiekből látszik, hogy bár a Hawthorne – effektussal kapcsolatos tanulmány erősen vitatott bizonyos körökben, mégis egyértelműen jelen van a hatás amivel a kutatók foglalkoztak. Hiszen csak azzal, hogy olyanok társaságában vagyunk akikre felnézünk, elismerünk olyan hatások érnek minket, amik tán aprónak tűnnek, de nagyon erősek. Egyszerűen azáltal, hogy velük vagyunk, továbbra is elfogadottak akarunk maradni, ezért olyan módon viselkedünk, amely elősegíti a kölcsönös (és személyes) célok elérését. Ilyen mikor a “győztesekkel lógunk” nem is akarunk mást, mint a jelenlétükben lenni.

– Erre ott a legjobb példa a Wertheim Fecó a másodikon. Kőműves volt , ott mindenki ivott a brigádjában. Mikor itt dolgozott a Nusinál és az megszerette magának, miközben a Fecó szétverte, majd újra felépítette a fürdőszobát, minden megváltozott. Délutánonként már nem ivott a Blahán, inkább sétáltak a Gellért-hegyen. A Nusi baráti körében elfogadták, és ő is mindent megtett ezért. Ki is esett a kezéből a sörösüveg, egyszerűen nagyobb értéket képviselt neki, hogy elismert és elfogadott emberré vált ,és szerették, mint az amit a sörbe zárt szellem kínált. Sakk- matt.

 

A történetekből az élet köszönget

 

– Rozovics néni magának mindenre van egy története.

– Hát fiam, majd ír magának is az élet, nekem már 87 éve írja. Az a jó, hogy mindre emlékszem. Itt a vége a cikkének? – bólintok, ő pedig már értékel is- Nézze, engem meglepett. A végére megértettem,hogy ez a tudományos eszmefuttatás csupa pszichológia, és maga az élet. Bár sohasem gondolkodtam el ezen ilyen formában, de visszatekintve látom a történeteimben, a saját életemben is ezt az effektust. Mikor tudtam, hogy a papa kérdezi ki a leckét. Mikor felléptünk a tánciskolával, és nem csak úgy egymással táncikáltunk. Az első randevúmon. Ott volt mindig, de a nevét sosem tudtam. Maga jól ír, nem mondom, hogy egy Dosztojevszkij, de arra nincs is szükség. Fiatal még, fejlődni fog. Olvasson nekem máskor is, ha van kedve!

– Köszönöm a kedvességét, megfontolom. Nem tudom meddig tart a lendületem az írás terén. 

– Nem szabad feladni. Tudja maga hány író írt évtizedekig az asztalfióknak. Maguknak ott a világháló. A jók nem mernek írni, bezzeg a barbárok telepiszkítják a virtuális táblát. Ha tud adni valamit ami tíz embernek hasznára válik, de nem teszi meg mert imposztor szindrómás, az merő önzés. Legyen bátor, lehet, hogy a legrosszabb irománya olyan ami sokaknak a legjobb, de ők bezzeg magabiztosak?

– Imposztor szindróma? – nézek csodálkozva. – Mintha derengene valami.

– No akkor már meg is van a következő cikk témája. Hűvös lett és este. Ott jön az Elemér, akkor már hat is elmúlt.

 

Második Elemér a mérleggyári király

 

Második Lukács Elemér valóban közeledett. Magamban így neveztem. A Lukács Kettő onnan jött neki, hogy a mérleggyárban, ahol a legöregebb bútordarab volt a második volt ezen a néven amikor ott kezdett dolgozni. Igaz,hogy harminc éve nincs már Lukács Egy, de ő azért továbbra is vitte magával a kettes számot.

– Jó estét Elemér – köszöntöttük mindketten. Mire ő felsandítva bólintott.

– Mi újság Elemér? – kezdte a kérdést Hortenzia néni, én pedig már ismertem a folytatást, de most valami egészen más következett.

– Figyelem ahogy jó harminc éve indulsz dolgozni, órát lehet hozzád igazítani. Ha így folytatod te leszel a kötelességtudat vagy a pontosság szobra – mondta Rozovics néni , és megsimogatta Elemér karját.

Elemér meglepetten megállt, én is csodalkozva hallgattam ezeket a szokatlan szavakat. Hiszen legtöbbször némi vitriollal a sörfogyasztást firtatja a néni, ami egyfajta sport Elemérnél.  Most nem ez történt.

– Hát mi tagadás nem volt nekem egy késésem se a harminc év alatt. Az öreg igazgató azt mindig észrevette, ha valaki késett. Tudtuk jól, hogy ott áll az ablakban minden reggel. Nem akartuk,hogy miattunk legyen mérges. Tudják a szíve…

Miközben Elemér elköszönt és lassú lépteivel távolodott mi összemosolyogtunk azon, hogy a Hawthorne- effektus a mi Elemérünket se hagyta cserben, és 30 évig minden reggel elkísérte a munkába.

 

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: