Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06
elvárások

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső, míg más része olyan elvárás amit mi támasztunk magunkkal szemben. Nem tudom melyik tud kellemetlenebb lenni bizonyos esetekben, de azért ezeknek nem kizárólag negatív hatása van, és ha ismerjük azt, hogy ezen elvárásokkal kapcsolatban mire vagyunk hajlamosak, akkor még inkább elviselhető a helyzet.

 

Növekvő elvárások

 

Ahogy haladunk a tavasz hivatalossá válása felé egyre nehezebb bennmaradni a kalitkában. n is gyakrabban települök ki a gangra és mivel nagyobb a jövés-menés több lehetőség van beszélgetni is. Maszkban, maszk nélkül cserélgetjük az eszméket. A Földi ikrekkel pont tegnap beszélgettem arról, hogy mennyire nem fekszik nekik ez az online oktatás, és egyre jobban unják, hogy azt egyetemen az elvárás csak egyre növekszik.

– Már azon gondolkodunk, hogy lepattanunk erről az info vonalról, és inkább a média felé kanyarodunk – mesélte Lala.
– Viszont azt a három évet elbukni amit beletoltunk… az kemény – folytatta Jocó az ikerpár másik tagja. Már amennyire megtudom ítélni, melyik ki , de ezen a ponton ennek nincs is jelentősége.- Alig van életünk, állandóan toljuk a kódot. Programozunk de ez az összes program amin részt veszünk. Nem tudom már utoljára mikor volt közelembe nő.

Egy darabig még panaszkodtak, és rá kellett jönnöm, hogy egyre több embertől hallok hasonló panaszokat. Már két napja olvastam egy érdekes könyvet ami nagyon kapcsolódik a témához, és bökdösött, hogy írjak erről. A címét persze csak a cikk végén árulom el, ha  előbb odalapozol , akkor valahol elpusztul egy rózsaszín unikornis .

 

Elvárás kutató biorobot

 

Hamar eldöntöttem, hogy másokat is megkérdezek az elvárások hatásáról az életükben. Mivel ahogy írtam úgyis kint lógok a gangvégen leszólítottam minden arra járót. Egy idő után már senki sem járt arra, mikor kitelepültem. Bár szerintem ez csak véletlen. Szinte mint egy enni-inni meg nem álló biorobot két hétig vadásztam az adatszolgáltatókat. Mindenesetre annyi adatot halásztam, hogy felvehetném a spam előtagot a vezetéknevemhez. Annyi kiderült, hogy bár nem reprezentatív az eredmény de tény, hogy túl vannak terhelve az emberek. Már aki nem lázad. Tovább is olvastam a témában és csupa érdekes információ birtokába jutottam. Ezekről alább megpróbálok összeütni egy komolyabbnak látszó összefoglalót.

 

Négy utas elvárás kezelés

 

Kiderítettem, hogy legalábbis négyféleképpen vagyunk hajlamosak viszonyulni az elvárásokhoz. Persze nem én találtam fel a spanyol viaszt, csak tudtam hol kell keresni. Meg volt ez már írva, több könyv is foglalkozik bővebben ezzel a témával ami elég érdekesnek bizonyult, így bele is ástam magam. Szóval négy félék lehetünk az egyik elmélet szerint. Vegyük sorba! Az első a “fenntartó”, ő az aki a külső és belső elvárásoknak is makulátlanul meg akar felelni. Ami azért valljuk be tomkrúsznak is egy impossziböl missön lenne. A második megközelítés a “kérdezőé”, aki a belső elvárásokat figyeli, de a külsőkkel hadilábon áll. Neki a fordítottja a “kötelességtudó”, aki minden külső elvárásnak nekifeszül, de a belsőkkel nincs kedve foglalkozni. A negyedik típus a “lázadó” aki egyformán és pont olyan magasról tojik bármilyen elvárás kerül is szóba. Mikor ezt így kikutattam belemásztam a közvélemény kutatásaimba és megpróbáltam összerakni, hogy akikkel beszélgettem vajon ki melyik kategória lehet.

 

Sikeresek és sikertelenek az elvárások fényében

 

Nagyon relatív az, hogy ki sikeres és ki nem. Elsősorban is a lőtéri kutyát nem érdekli mit gondolunk mi a sikerről, ha egyébként az akit mi a magunk normái szerint, vagy akár csak a jelenlegi trendek alapján sikertelennek gondolunk, egy végtelenül boldog és elégedett ember. Az elvárásokkal szembeni reakcióink sem sokat számítanak ebben. Pont úgy lehetsz sikeres vagy sikertelen bármelyik csoportba tartozol is  a fentiek közül.

Ha mégis szeretnél tisztán látni, nem baj ha kérdéseket teszel fel magadnak. Például, ha küzdesz és mégsem tudsz megfelelni a saját elvárásaidnak nagy valószínűséggel te a kötelességtudó típusba tartozol. Ezzel szemben ha hülyeségnek tartod az elvárásokat, és például soha nem teszel semmilyen fogadalmat, akkor egy lázadó karakter lehetsz. Míg, ha gyakran és örömmel teszel fogadalmakat, és ezeket próbálod is betartani akkor egy fenntartó hajlamú személyiségre gyanakodhatsz. Ha viszont, bár teszel néha ilyen-olyan fogadalmakat, de például nem látod értelmét dátumokhoz kötni, akkor kérdező vagy, aki nem várja meg a Szilvesztert hanem most lép, és nem halogat.

 

Az elvárások dzsedije

 

A fenntartó karakter itt nálunk egyértelműen Kilián Győző azaz lépcsőházi nevén Győző a mindent (is) legyőző ex katona, aki most rendőr vagy valami olyasmi. Nagyon ki van egyensúlyozva és még annál is inkább gyúrva. A Mária utcai terminátor . Csodálkoztam is, hogy válaszolt a kérdéseimre, mert őt még nem láttam sétálni, vagy csak úgy álldogálni, és elmorzsolni az időt a két tenyere között. Igaz most sem álltunk, hisz menetbe készült vele az én kis felmérésem. Miután elmagyaráztam neki miről és miért is próbálok informálódni ráállt a  dologra, de kikötötte, hogy kiszivárogtatásról nem lehet szó, és tartsam be az adatkezelés szabályait.

– Az első kérdésem az lenne Győző, hogy Te mennyire érzed magad leterheltnek a külső és belső elvárások által?
Kis gondolkodás után egy végtelennek tűnő monológba kezdett.
–Mivel mindig is megfeleltem minden elvárásnak, mert ezeket kihívásként kezelem, így nekem teljesen normális az, ha ezeknek egyre magasabb szinten kell megfelelnem. Tökéletes munkára törekszem, és a magánéletemben is fordítok figyelmet arra, hogy hasznos legyek. Az én mottóm a kiegyensúlyozott élet. Magam felé is igen magas elvárásokat támasztok. Nem futamodok meg semmi új elvárás elől. Azonnali cselekvő vagyok, és ha úgy látom, hogy egy új szokást kell felvennem azért, hogy megfeleljek az elvárásnak, akkor ezt természetesen megteszem. Nálam minden nap tervezett, nem csak úgy eltelik. Ezért tudok hatékony lenni. Nagyon bosszant, ha valami miatt borul a napirend. Nem szeretek senkinek csalódást okozni, azért is végzek tökéletes munkát legyen szó bármiről. Nem érdekel, ha ezért túlórázni kell. az van kész ami tökéletes.

 

Mindent Legyőző elvárások

 

Levegőt vett, így gyorsan közbekérdeztem:
– Miben látod a saját erődet ezen a téren, és ha esetleg van gyengéd, az mi lenne?
– Nézd rám lehet számítani, nem vagyok egy kamu káder. Ha ígérek valamit, az elhiheted, hogy úgy lesz. Csak olyan szabályt követek ami az én értékrendemnek is megfelel. Nyomás alatt teljesítek a legjobban, de azt nagyon utálom, ha ellenőrizgetnek. Sosem éreztem még kiégést, mert tudom mikor kell megállni, és mikor van szükségem arra, hogy azt tegyem amit szeretek és kikapcsol. Nem vagyok haragtartó. A szomszéd Kovács Sándorral hetente zördülünk, de pont úgy el is felejtem másnapra.
Itt picit el kellett gondolkodnom, hogy kiről is beszél, de rájöttem, hogy Metál Sanyika a szóban forgó szomszéd. Róla később lesz szó, hiszen a lázadó tökéletes szobra. No de vissza mindent legyőzőhöz.

– Hibák, gyengeségek? – folytatta. Talán az, hogy azt hiszem mindenki olyan mint én, és ezt is várom el tőlük. Ezért gyakran türelmetlen vagyok, mert nem értem miért tökölnek, mit nem értenek. Képtelen vagyok őket türelemmel kezelni, pláne motiválni. Mivel én nem igénylem, hogy dicsérjenek, én sem teszem, nem értem mi szükség erre. Állítólag nem vagyok túl kreatív. Nagyjából ennyi. Remélem hasznos volt az info és sikerül a felmérésed. Tájékoztass majd. Most húzok edzeni. Szia!

Nos körülbelül így néz ki az a hozzáállás mikor a külső és a belső elvárásokat luk szkájvóker módon kezeled, és  nem gyötör meg különösebben a gyülekező elvárás halálcsillagok jelenléte.

 

Mariko szan a kérdező gésa

 

A fengsuji kimonós őrét volt a legkönnyebb kikérdezni, hiszen mindig nyitott egy kis csevegésre. Rögtön érdekelte, hogy mit kutatok már megint az emberismeret mély üregeiben.
– Nézd Zoli szan, én teszem a dolgom, de csak azt amiben látok értelmet. Értelmetlen és felesleges dolgokat már jó ideje mellőzöm, még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, és nem is mindig szabályos. Ha nem értem, hogy valami miért történik akkor a magam módján hajtom végre az adott feladatot, lehetőleg hatékonyabban. Nem érdekelnek az elvárások, ha nem látom meg bennük az értelmet.

Ezek miatt vagyok kicsit hadilábon mások elvárásaival, míg amit magamtól várok el, annak megfelelek.  Szeretem, ha valami logikus és hatékony. Utálom ha pazarolni kell az értékes időt, pláne ha az enyém. A pontosság számomra létfontosságú. Próbálkozom a külső elvárásoknak is megfelelni, de az legtöbbször csak akkor megy, ha be tudom építeni a saját kereteim közé és belső elvárássá transzformálom, azaz már magamtól várom el.

Amúgy talán kukacoskodónak tűnhetek. Nem tudom vetted e már észre, de mindent megkérdőjelezek. Azt viszont sosem rosszindulatból,  inkább építő jelleggel. Azért tudok jó döntéseket hozni, mert minden nézőpontot  alaposan megvizsgálok. Ha valaki képtelen arra, hogy elmagyarázza nekem, hogy mit és miért kell tenni, és abban nem látom a logikát, akkor gond nélkül hagyom az egészet a fenébe. A “csak” meg a “mert én azt mondtam” nálam már gyerekként se működött. Ilyen vagyok. Harmóniában önmagammal. Ez egyébként érdekes, ezen sosem gondolkodtam még, de most, hogy így beszéltem róla világos lett a kép. Arigato Zoli szan.
– Köszönöm Marikó szan. Hamarosan megírom ebből a kis doksimat, persze név nélkül, és áthozom megmutatni. Konicsiva vagy ilyesmi…

Félúton vagyok a kutatásban és a cikkírásban is, de már megint nem fogok megfelelni a saját belső elvárásomnak, és utat engedek a szombat délutánnak…

Visszatérve az elvárások hatására mégis folytatom

 

Lukács kettő Elemér a kötelességtudó

 

Elemérhez valóban órát lehetne igazítani, azt is tudom róla, hogy még sosem késett el a munkahelyéről, és lelkes támogatója a söriparnak is. Így vele a körfolyosó kicsi asztalkájánál ülve egy kora márciusi sörözés mellett készült el felmérés.

– Elemér a kérdés az, nyitás képpen, hogy mennyire érzed nyomasztónak az elvárásokat amikkel találkozol, és milyen típusú elvárások okoznak nagyobb kihívást neked? Úgy értem azok amik kívülről érkeznek, vagy azok amiket saját magad felé támasztasz?
Elemér szájához emelte az üveget, kortyolt egyet, majd torkát megköszörülve így kezdte:
– Nézd én elsősorban mindig másokat helyeztem előtérbe. Amit másnak megígérek például, azt létfontosságú teljesítenem, viszont a magamnak megígért mínusz 10 kiló és mínusz napi 2 üveg sör még várhat. Nagyjából ez általánosan jellemez. Sokszor más munkáját is elvégzem, mikor az enyém is pont elég. a saját céljaim eltörpülnek, hiába érzem, hogy fontos lenne.

Addig volt jó és ma is csak így működöm, ha valaki rugdos, ellenőriz, rákérdez.
– Mint Rozovics néni a sörre napi szinten?
– Igen. Képzeld el, hogy miatta nem vagyok igazi alkoholista, pedig egy ideig ez volt a célom. Viszont akkor  elkezdte ezt a kérdezgetést, én meg égtem mint a rongy. Azóta sosem iszom többet két üvegnél. Arról is le kellene mondani, de ez is csak olyan belső elvárás. Az meg ráér. Nincs erre külső nyomás.

 

Írjak vagy mondjak nemet magamra?

 

Rohadtul nem vagyok elégedett magammal, de amíg a külső presszió nem jelenik meg addig ami rólam szól az kurvára ráér. A melóban is mindenki számíthat rám, a barátok is Nem tudok semmire nemet mondani. Ezért gyakorta ki is használnak, de ettől nem esem kétségbe. Ilyen vagyok, kész. Azt vettem észre, hogy ha határidők vannak az nekem jó, akkor van mihez tartani magam. A motiváltságomra jellemző, hogy felpörög és meredeken zuhan a mélybe elképesztő gyorsan. Nem tudom tudsz e ezekkel mit kezdeni, de ha bármiben tudok még segíteni csak szólj.

Mindig látom, hogy írsz, ez nagyon érdekes nekem, mert idejét se tudom mikor írtam utoljára. Pedig néha rám jön, hogy le kellene írni a sztorikat amik megesnek velem.
– Hát javaslom, hogy tedd meg, és ne halogasd, mert tényleg jó. Írd ki magadból amin jár az eszed.
Nagyon elgondolkodott, majd egy húzóra kiitta a maradék sörét.
– Most vagy soha! Remélem ezen a tíz méteren hazáig nem kopik el a lelkesedés. Köszi a tippet.
Azzal el is indult szokatlanul gyors léptekkel. Vajon tényleg írni fog? Drukkolok neki.

 

Metál Sanyi nem lázad, ő maga a lázadás

 

Kovács Sanyit még általánosból ismerem. Valamiért mindig büntiben volt. Nekem úgy tűnt sportot űz abból, hogy nem tiszteli a szabályokat. Kérhették bármire, a tanárok, a szülei, ha neki nem volt kedve meg se hallotta. Néha szinte látszott rajta, hogy szívesen megtenné amit kérnek, de mivel azt valaki más elvárja tőle, hát csak azért se. A szabályok neki arra valók, hogy megszegje őket. Háromszor futottam neki a kérdezésnek, illetve igazából csak kétszer, első alkalommal azt mondta “most tuti nem faszikám”  másodszorra nem is szólt, csak integetett, hogy tipli. Harmadik alkalom valójában nem is próbálkozás volt. Letettem róla, így csak ráköszöntem, és mentem tovább. Utánam szólt :
– Mi a rajz jókaimór, már nem akarsz belőlem regényt írni?
Szóhoz se jutottam, de bólogattam mint a Ladák hátuljában a bólogató kutya.
– Akkor mozdulj rám, ne kímélj, zúzzuk!

 

Ne nézzél! kérdezzél!

 

Feltettem neki a kérdést, mint eddig mindenkinek, de csak nevetett.
– Hát nálam rossz helyen kopogtatsz, ha az elvárásokról kellene mondanom bármit. Nem ismerős a fogalom. Láttad a suliba , hogy nem nagyon érdekelt az erőszakos térítés. Már akkor rocker voltam mikor még azt se tudtam mi az. Yeeeee. Engem nem lehet nyomás alá helyezni. Volt már vagy 50 munkahelyem mióta megjelentem a munkaerő piacon mint elrettentő példa. Most ugyan nem rúgtak ki már vagy hét hónapja.

A főnököm nem csesztet, szabad kezet adott, neki a lényeg, hogy a meló menjen a többi nem érdekli. Ez így okés. Nincsenek elvárások, mégis megy a szekér. Igaz mindig elkésem, de itt ez se akkora gáz. Fura, mert nem ezt szoktam meg. Én nem tervezek semmit előre, ahogy esik, úgy puffan. Ez az új főnök kicseszik velem, mert rafinált. Mindig azt mondja, hogy “ezt úgysem tudod megcsinálni”, “nem leszel kész időre”, “nem vagy képes rá”. Csakazértis.  Persze kezdek rájönni,hogy csőbehúzott, de fene bánja, legalább nem szól bele mindenbe.  Nem követelőzik.  Röviden ennyi az én sztorim mesterem. Írj ebből egy rock balladát. Na csá, én tépek, mert vár a macskám.

Azzal el is tűnt a lépcsőfordulóban, én meg ott maradtam és örültem, hogy az utolsó gyöngyszem is felkerült a helyére. Lehet kiértékelni.

 

Nem mindenki? Ez nem semmi…

 

Amikor elolvastam Gretchen Rubin Four tendencies című könyvét azonnal jött a felismerés, hogy ebből kiindulva körbenézek a környezetemben és kifaggatok embereket, hogy tényleg működik e ez a módszer. Azt kell mondjam, hogy sok tekintetben igen. Persze nem mindenki olyan élesen rajzolt karakter, mint akiket itt kiemeltem a drogos Tibike például egy kicsit lázadó egy kicsit kérdező, Rozovics tanárnő egyértelműen fenntartó aki néha elfárad és a kötelességtudás mezején pihen meg. Lehetne még sorolni, de inkább azt javaslom folytasd te. Elsősorban magaddal, majd figyeld meg a környezetedben élőket is. Saját magunk és mások megértése közelebb visz a megelégedett, nyugodt szemlélődéssel teli hétköznapokhoz.

 

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: