Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06
hála

Hála és nevetés, amit nem moshat el az eső

Lomiba zár oktatás

 

Vasárnap a Bakancsoson kezdek. Rengeteget tanultam itt, és sok ismerőst is szereztem az évek alatt. Minden kis apró párbeszéddel tanultam valamit a régi holmikról. Ismerem a tárgyak nevét, és soknak az üzenetét is. Ezek túl rengeteg érdekes élettörténet került lejegyzésre az elmetekercseimen. A nyomor pont úgy mint a vakszerencse megszüli a maga meséit. A hála és az öröm pont úgy van jelen, mint az elmúlás szomorúsága.

 

Talált boldogság

 

A padláson talált kabátból előkerült tízezer euro, pont úgy száll szájról szájra mint az a történet amely szerint a Seuso-kincsek egy része is megfordult a Tango-n azaz az Ecserin. Annyi bizonyos, hogy minden nagy régiségpiacnak megvannak a maga meséi. Viszont ha nem is tudok mindenkinek adni ma valami szép apróságot, ami itt szó szerint a földön hever, pár gondolatot mégis hazavihet aki olvassa.

 

Tivadar az örök elégedett

 

Tivadar bácsitól tényleg sok érdekes dolgot hallottam az évek alatt, és még annál is több érdekes dolgot láttam a kicsi standján. Lassan megismertem a történetét is, azt, hogy hogyan lett menő kereskedőből piaci árus ismét. Hogyan ment tönkre és hogy lett mégis boldogabb. Egyszer egy esős napon ami igazából nem kedvez a piacozásnak megkérdeztem tőle, hogy mitől van az, hogy ő még egy ilyen időben is derűs, pedig sanszos,hogy ma egy forintot nem fog keresni, hiszen kevés a hozzám hasonló elvetemült, aki szakadó esőben is kibotorkál a piacra csak úgy megszokásból. Amit válaszolt, azt fel is írtam később, és időnként elolvasom:

– Minden nap örülök a lehető legtöbb dolognak, és minden nap nevetek legalább 10 percet. Te mikor nevettél utoljára? Nevettél tíz percet összesen a héten?

Nagyon meglepődtem a kérdésen, hiszen visszagondolva kiderült,hogy már nem is emlékeztem az utolsó nagy nevetésemre.

– Látod már nem is emlékszel, én meg úgy nem kelek fel, és nem fekszem le, hogy ne lennék hálás a napért, és az aznapi nevetésért. Nevetési tervem van, amit minden nap teljesítek. Nem viccelek.
– Nem minden nap van min nevetnem Tivadar bátyám. Nem mindig vagyok boldog.
– Gondolod, hogy én mindig jókedvemben nevetek? Dehogy, éppen ellenkezőleg. Azért nevetek, hogy jókedvem legyen. Én pozitívan szemlélem az életem, mert már nincs annyi, mint ami elmúlt. Ez nem azt jelenti, hogy a rosszra rámondom hogy jó, és addig hajtogatom amíg jó nem lesz vagy el nem hiszem , hogy az a rossz valójában jó. Ilyen nincs. Az viszont van, hogy meg tudom látni a jót. Sőt arra állt rá a szemem, hogy minden apró jót észrevegyek, és hálás legyek érte. A hála az amitől jobb kedvem lesz. Nem ment ez gyorsan, de ma már így szemlélem a világot.

Hála a bajban is?

 

Két régi vevője érkezett, így intett, hogy hamarosan meséli tovább. Figyeltem milyen élvezettel osztja meg tudását másokkal. Hogyan veszi elő a kis bőr válltáskából a “cukor árút”  amit csak avatott szemeknek mutat meg. Nem lett igazan, nem megy haza ma sem pénz nélkül. Kimondottan jó üzletet kötött.

– No látod? Nincs az az eső ami elmosná a gyűjtői szenvedélyt. Ilyenkor is mindig jön valaki. Viszont ott tartottam, hogy meg kell látni a jót. A következő fokozat pedig az, hogy tudd kezelni a rosszat. Sajnos vannak vesztes helyzetek, és vannak fenyegető szituációk amiből sejthető, hogy nem jól fogunk kijönni. Ilyenkor azt szoktam kérdezni magamtól, hogy mi a legrosszabb ami történhet velem? Ezt végig gondolom, gyakran le is írom, és megválaszolom, kifejtem a lehetséges helyzetek közül a legrosszabbat. Ezzel hogy meglátom a jót, és számot vetek a vészhelyzetek legrosszabb kimenetelével elég jól elvagyok stressz nélkül. Hála azért is jár hogy nem sokkal rosszabb az a rossz amin átmegyek, és azon túl már jobb lesz megint.
–  Ez nagyon érdekes gondolkodás. Tetszik, mert olyan életbölcsesség forma. Maga mindig elégedett.
–  Volt időm bölcsülni. Pakolhatok, megvan a mai fogás. Vettem jól, és adtam el jól. Jót beszélgettünk barátom. Ez is értéke a mai napnak, már ezért is megérte kijönni. Egy pici boldogság.
–  Valóban hasznos beszélgetés volt, Tivadar bácsi meghívom egy ebédre hálából a tanításért.
–  Kedves gondolat, hála és köszönet. A desszertet és a bort én állom, elvégre ez egy sikeres nap volt.

Remek egy ebéd volt, bepótoltam a héten elmaradt nevetést.

 

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: