Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06
hipnózis

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az ajtót tokostól . Már azt hallottam ahogy vágtat végig a folyosón és csúszva fékez az ajtónál. Tudjátok, a drogos Tibike, de már unom így emlegetni mikor nem is drogos, de kialakította magának ezt az imázst. Szóval jött a lüke ajtóstól. Mondja ám lihegve, hogy hipnózis, meg halál meg annak az öccse.

– Lassulj be kicsinyt jóbarát! Felét se értem.
– A Feldmár mondta… rá vagyok szokva a palira. Olyanokat mond, hogy bexarx.
– Most éppen mit mondott?
–  Azt, hogy hipnotizálva vagyunk mind és ebben a mély hipnózisban élünk.
–  Te nem úgy nézel ki. Pörögsz mint a körhinta.
–  Maradj már! Anyád hipnotizált mikor még kicsi voltál.
Hát bizisten elképzeltem anyámat mint hipnotizőrt. Nem volt meggyőző.
–  Hüpnosz amúgy Thanatosznak a halálnak az öccse. Érted? Ő amúgy az álom.
– Nem is tudom hogyan tudtam enélkül az információ nélkül élni.
– Komolyan, a lényeg az, hogy baromi nehéz megváltoztatni azt a gondolkodás módot amiben nevelkedtél. Hipnotizáltak ezzel. Alszol öcsém! Érted már?
A falitükörre néztem. Határozottan fent voltam, de legalább már kezdtem érteni hová fut ki ez a történet.
Figyelek. Mesélj!

 

Anyám könnyű álmot ígér?

 

– Fel kellene ébrednünk ebből az alvásból pajtikám. Valaki meg is tesz, de megijed ettől. Gyerekkorodban mindig el akartak altatni. Nem? Az összes altató dalt elénekelték neked. Ugye? A szülők folyton altattak, mi meg fel akartuk ébreszteni őket, mikor éppen aludtak. Aztán mikor felnősz mit teszel? El akarod altatni a gyerekedet. Hmmm?
Nagyon bután nézhettem, mert kisvártatva folytatta:
– Nem érted? Semmit sem tudsz, és mindent a szülők mutatnak meg és mondanak el. Ők kódolnak fel. Telepítik rád a vindózt. Ez a hipnózis
Nem tehetek róla, hogy ezen a ponton felröhögtem, de azonnal le is konyult a szám, olyan szigorú tekintettel és neheztelően nézett.
– Honnan tudod, hogy amit mondtak, azt ők jól látták? Egy látásmódot tudtak adni, nem egy független valóságot, csak ahogy azt ők látták.

 

Hogyan ébredjünk fel?

 

–  Az a kérdés, hogy fel kell e, fel szabad e ébredni? Nem lesz abból baj, ha nem úgy látod a világot, ahogy megtanították? Bizony nagy baj lehet. Esetleg azt mondják megbolondultál. Az nem annyira mókás.

–  Erről eszembe jut egy történet amit még régen olvastam valahol. Egy házaspárról szólt.  Egy báró és egy bárónő története. Nagyon szeretek egymást, de sosem született gyermekük. Ebbe a bárónő belebolondult. Minden éjjel átélte, hogy gyermeke születik, és vitte a babát pólyában mutatni a bárónak. Közben nagyon boldog volt. olyan mint régen, mikor a báró megismerte. Egyszer egy híres professzor látogatta meg a bárót, és elmondta, hogy létezik terápia, egyfajta hipnózis amivel meggyógyulhat a felesége. Este volt már, a báró megkérte, hogy menjen vele. A folyosón örömtől repesve szaladt velük szemben a felesége, kezében a pólyával. A professzor csendben hallgatta végig a jelenetet amit a báró minden este átél. Megértette, hogy ha meg is gyógyítaná a bárónőt csak a boldogtalanságnak adná vissza. Így viszont boldog, még ha mások szemében ő egy bolond nő. Ki az aki elvehetné tőle a jogot a boldogsághoz?

–  Hát ez az – kiáltott fel Tibike – pont erről van szó,hogy a betáplált normáktól eltérve ez könnyen megtörténhet. Azt mondják, hogy bolond vagy. Ha jól sikerül a hipnózis akkor sosem fogsz felébredni, de ha nem tudnak igazán, akkor oda-vissza jársz az álom, azaz a hipnózis és a valóság között. Ha máshogyan látsz dolgokat akkor te leszel a nem normális. Persze csak ebben a szabály rendszerben, azaz kultúrában, mert egy másik rendszerben még lehet,hogy teljesen normális lenne ahogy viselkedsz vagy gondolkodsz.

 

A hipnózistól a masztermájndig

 

Ezen eltűnődtem. Mennyire igaza van. Nem kifizetődő és fárasztó, ha ellene mégy a sodrásnak. No ez a hipnózis dolog itt kezdett el érdekelni. Tibike közben teljesen megnyugodott. Végül elhatároztuk, hogy kell nekünk egy “masztermájnd” csoport. Ketten már vagyunk benne, majd szerzünk másokat. Mondjuk az tény, hogy a legjobb felismeréseim így születtek, mikor közösen gondolkodtunk másokkal. No ilyenünk még úgysem volt. Ráadásul ez a zseniális Tibor azt is felvetette, hogy akár lehetnénk egymás számonkérő haverjai, ha heti egyszer össze tudnánk ülni. Viszont azon sokáig tanakodtunk kikkel üléseznénk szívesen és közülük vajon ki akarna velünk összeülni . Abban maradtunk, hogy teszünk egy próbát.

 

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: