Minimalista maximalizmus lehet a boldogság titka?

A felhalmozás, a kacatfüggőség, a boltkórosság, a tárgyak imádata mára...

OLVASS TOVÁBB2021-04-09

A tetováló mű-vész

  Metál Sanyika ritkán hív fel telefonon. Mutatni akart valamit....

OLVASS TOVÁBB2021-04-05

lelki fáskamra avagy a fasorba se hiába vagy

A lépcsőfordulóban Rozovics néni majdnem levert lábról. Az én idős...

OLVASS TOVÁBB2021-04-02

A grund után Práter utcai rendcsinálás

A grund  farakásai ma is úgy állnak mint azokban a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-30

Megváltó Instant bármi szembenézés helyett

Végre, még ha csak részben is, de összeült a masztermájnd...

OLVASS TOVÁBB2021-03-27

Kép-jelenség, a fény az érzelmekkel is játszik?

Nem sok van amit jobban kedvelek mint a vizuális mesélés....

OLVASS TOVÁBB2021-03-23

Átlagos világszám önparódia

Felmentem a Normafához. Átlagos esti forgalom volt már, nem a...

OLVASS TOVÁBB2021-03-21

Vonzás és taszítás, az emberi lélek mágnesei

Ez a kis gondolatébresztő morzsa aközben született amíg egy padon...

OLVASS TOVÁBB2021-03-15

Hipnózis aka Hüpnosz a halál kisöccse

Tibi a barátom úgy érkezett meg, hogy majdnem kitépte az...

OLVASS TOVÁBB2021-03-09

Elvárások kívül-belül

Az életünk telis-tele van elvárások sorával, ezek egy része külső,...

OLVASS TOVÁBB2021-03-06
nem vagyok elég jó

Elég jó , vagy elég a jóból !?

 

Gondolom erre a címre nem kevesen felkapták a fejüket, hiszem pont hogy nem ez a fő csapásirány az életünkben. Elég a jóból? Hiszen abból sosem elég. Minél több jót, minél több élményt próbálunk belezsúfolni az egyre fogyó időnkbe. Ez a kevésbé problémás része a kérdésnek, bár itt is kiderül hosszútávon, hogy a “kevesebb több”. Viszont amit önmagunkkal csinálnak egyre többen az már tényleg aggályos, sőt egy szint felett veszélyes. Az a helyzet ugyanis, hogy önmagunkba is egyre több mindent próbálunk “belezsúfolni”, és egyre több feladatot ellátni, számtalan kihívásnak megfelelni. Ennek pedig nem mindig tudunk megfelelni, kudarcok érnek, feladunk dolgokat és végül elkapjuk a kor egyik legfertőzőbb betegségét a “nem vagyok elég jó” kórt.

 

Mennyire kell jónak lenni?

 

Nem azzal van persze baj, hogy az ember fejlődni vágyik, hiszem magam is erre biztatok mindenkit. A gond ott van mikor az egész törekvés egy eszeveszett fordulatot vesz. Ma jó nőnek vagy jó pasinak KELL lenni, miközben jó anya és apa is vagy természetesen és a szakmádban is elismert vagy. Persze mindezt lehetőleg azonnal vagy legalábbis nagyon gyorsan. Ezek vagy teljesülnek vagy nem. Kialakul a kétség önmagunkkal szemben, a bizonytalanság talaján lépdelve az gyakran csúszik ki a lábunk alól. Szorongunk, csökken az önbizalmunk, az önértékelésünk is beül a béka feneke alá. Ez óhatatlanul kihat az egészségünkre és gyakran munkahelyi problémákban is testet ölt. Miközben jó eséllyel másoknak semmi baja velünk, a külsőnkkel, a teljesítményünkkel, az odaadásunkkal, mi magunk nem ismerjük az ” elég jó” fogalmát, így esély sincs rá, hogy magunkra így tekintve, ebben megnyugodva, erről a biztos alapról kezdjünk el haladni. A ” napi egy lépés” technika itt is hasznos lehet. Sőt sok stressztől szabadíthat meg.

 

Áldott gyermekkorunk

 

Mint gyermekek mint apró, ámde szuper érzékeny antennák veszik a szülők minden rezdülését, energiáit . Az apró teremtménynek a szülők a mindent jelentő óriások.   Nem kell látniuk a szülők vitáit, veszekedéseit, előttük nem titok ha a kapcsolatuk csak kifelé boldog. Ők érzik a problémákat. Úgy gondolják, hogy nekik kell megoldani a problémákat. A rosszabb ha azt gondolják ők felelősek a problémákért. Mégis hogyan próbálják megoldani a gondokat? Úgy, hogy ők maguk próbálnak minél jobbak lenni. Ez persze nem hozhat javulást egy rajtuk kívül álló problémára.Így nem változik semmi, ők pedig ezt a saját kudarcukként élik meg. ” Nem voltam elég jó, nem tudtam segíteni”

Másolással viszik el a szülők viselkedés mintáit. Ha bennük megvan a teljesítménycentrikusság , a megfelelés kényszere, akkor az ő szeretetükért figyelmükért dolgozni kell és ez bizony a gyermekeikben is áthelyeződik. Viszik a tovább a mintát.

 

Szeretet van ilyen és van olyan is

 

Ha a szeretet nem feltételek nélküli , ha ahhoz, hogy úgy érezzem szeretnek, jól kell viselkedni, jó jegyet kell hazahozni a suliból és játszani kell “szépen” és csendben. Hamar megtanulod,hogy ha azt akarod, hogy szeressenek nem teheted azt ami kedved szerint való. Valaki más normái és elképzelései szerint kell viselkedned. Megtanulod, hogy nem jó, ha kilógsz a sorból. Nem mindig segít, ha van saját elképzelésed, véleményed. Pláne, ha amellett ki is állsz.Mert ennek konfliktus, és szeretet megvonás lehet a következménye. Mire felébredsz, már benne vagy egy rendszerben amiből nem is olyan könnyű kiszállni.

Azok közül a gyerekek közül akik nem kapnak elég dicséretet és biztatást, fizikailag vagy érzelmileg bántalmazták őket, esetleg egy gyötrő válási procedúra részesei voltak, gyakran lesznek olyan felnőttek akik azt érzik sosem elég jók. Mivel szeretnék, ha nem így lenne mindent megtesznek a szüleiknek, a párjuknak,a gyermekeiknek,  a főnöküknek, hiszen ha elég jó vagy, akkor vagy szerethető. Ahogy azt anno megtanulták.

 

A fekete kalóz mérge

 

Sajnos felnőtt korban is feltűnhet olyan mérgező személyiség az életünkben aki megteremt egy olyan légkört ami érzékelteti velünk, hogy kevesek vagyunk, hogy nem megfelelő a teljesítményünk, mi magunk vagyunk a probléma. Ez a személy lehet egy munkahelyi vezető, egy házastárs de lehet a klasszikus történetekből jól ismert anyós. Ezekben az esetekben önvédelemre kell berendezkedni, és már a legelején meg kell szabni a határokat, azért, hogy ebből ne legyen egy évekig tartó “háború”. Akiknél ez megoldható ott minimálisra kell korlátozni az érintkezést a saját érdekünkben. A közeli családtagok, munkatársak esetében pedig határozottan ki kell állnunk magunkért. Nem pedig magunkban keresni a hibát. Természetesen első körben mindig vizsgáljuk meg a lehetőséget, hogy van e alapja annak amit mondanak, éreztetnek, és ha igen akkor tegyük meg a szükséges lépéseket. A sértettség helyett a fejlődésbe fektessük az energiát. Ha azonban azt látjuk, hogy legjobb szándékunk ellenére sem jön a várt elismerés, akkor fegyverezzük le a fekete kalózt!

 

Mit mutat az online tükör? Jó vagy elfogadható?

 

A közösségi média sokszor pont azt éri el, mint a pornó. Lerombolja a meggyengült önértékelést. Mindenki a legjobb arcát, az élete legjobb pillanatait mutatja. Beindul az összehasonlító gépezet. ” Látod, a legbutább liba volt az osztályba és hová jutott”. ” Ez a srác biztosan kokszol, tesiből fel volt mentve”. Lehetne sorolni.  Hasonlítjuk a külsőnket, a munkánkat, anyagi helyzetünket. Ez egy olyan csapda aminek a vége a “nem vagyok elég jó” érzése. Fel kell ismerni,hogy nekünk saját magunkhoz mérten kell haladni, a saját lehetőségeinket maximálisan kihasználva . és nem mások látszat, vagy éppen valós sikerein hintázni.

 

A magas elvárások büntethetnek

 

Ez egy önként vállalt út, Ha magunknak nem reális nívókat állítunk be amik eleve kudarcra vannak ítélve sajnos nem fogják építeni az önbizalmunkat. A fokozatosság elve, az elérhető részcélokra épülő távlatok víziója egy sokkal járhatóbb út, egy élhető stratégia.

Célozz és lőjj! Nem árt ha olyan közeli a cél, hogy látod is. Mikor padlón vagy az instant kis sikerek emelhetnek fel a leghamarabb.

A célkitűzésről már írtam. A jó célkitűzés és a következetes tervezés, ad egy megnyugvást.Tudod mi fog következni, látod ,hogy mit kell elvégezned, és ha nem sikerül legfeljebb újratervezed.

 

Az elutasítás nem a  “nem vagy elég jó” szinonimája

 

Egy letaglózó visszautasítás utáni csalódás, ha valaki megbántott , nem azt jelenti,hogy baj van veled. Egyszerűen csak akkor és ott nem te voltál a megoldás az ő problémájára. Sőt az is lehet, hogy lehettél volna, csak ő ezt nem ismerte fel. Fogadd el így a helyzetet, lépj tovább! Ha itt megállsz, akkor sosem ismered meg azokat, akik viszont valahol már várják a te ” megoldásodat” az ő problémájukra.

 

Pontosítsd, hogy mit is érzel

 

Mi is az amit pontosan érzel mikor beléd mar a “nem vagyok elég jó” gonosz érzése? Ehhez nem baj ha van egy kis félretett időd, vagy ahogyan ma divatosan nevezik ” énidőd” . Azaz egy olyan idősáv mikor el tudsz vonulni egy helyre, ahol ki tudsz kapcsolni majd át tudod gondolni, hogy valójában mivel is van bajod. Nem vagy elég jó nő/ férfi? Megkopott a házasságod? Nem vagy jó szülő? Elvesztetted a kapcsolatot a gyermekeiddel? Nem vagy jó  szakmádban, vagy nem jó szakmában vagy? Nem vagy igazán jó barát, talán nincsenek már barátaid? Esetleg nem vagy jó ember?

 

Mi hiányzik?

 

Mások szeretete, pozitív visszajelzése? Esetleg mindezek megléte mellett érzed úgy, hogy nem vagy szerethető? Nem haladsz előre a szakmádban, a sportban, az önfejlesztésben? A házasságoddal nem vagy elégedett?

Érdemes feltenni a kérdést, hogy te magad megteszel e mindent azért, hogy ne így legyen? Képes vagy e kilépni a saját kényelmi zónádból? Ha igen, és ennek ellenére sem jön az elismerés, akkor, ahogy már fentebb is írtam, nem a te hibád, esetleg minden jószándékod ellenére valamit nem jól csinálsz. Erre egyedül nem biztos,hogy rá fogsz jönni, de kérhetsz visszajelzéseket. Kérdezd meg  a családodat, barátokat, kollégákat, hogy ők hogyan látnak téged . Egy dolog viszont tényleg nagyon lényeges, ha te nem szereted önmagad, és nem tudod elfogadni, hogy jelenleg ez vagy, ebben az állapotban, se több, se kevesebb, akkor nagy eséllyel úgy fogod érezni, hogy mások sem szeretnek és fogadnak el.

 

A jóság mítosza

 

A jóság mítosza egy távoli célt lebegtet délibábként csábít, de sosem ad megnyugvást. Elhiteti, hogy az, hogy jónak érezd magad az teljesítésektől, bizonyos feltételek meglététől függ.  A valóság nem ez. Döntés kérdése, azé, hogy eldöntöd, hogy az “elég jó” az még pont megfelelő.

Szeresd önmagad, ne külső erők, ne mások dominálják ezt az érzést. Fakadjon ez belőled , a saját magad felé irányuló érzéseidből. Ennek aztán lesz egy olyan, talán számodra is váratlan, nehezen hihető vonzata, hogy mivel az önelfogadás és önszeretet  kifelé is sugárzik, nagy eséllyel mások is elfogadóbbak lesznek irányodba, így fogod érezni. Vállald hát fel önmagad! Ne légy túl szigorú, de lusta sem! Tedd meg azt az egy lépést minden nap!

Oszd meg ha gondolod!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email

Szólj hozzá!

Scroll Up
%d bloggers like this: